kísér (ige)
Társul szegődik egy másik személyhez; védelem nyújtása, tisztelet, udvariasság, figyelmesség jeléül együtt megy vagy jön vele.
A fiú az idős anyját kíséri az orvoshoz. Az udvarló fiú a kedvesét hazáig kíséri a randevúról.
Kedves Barátom,
Az élet furcsa, nem? Nekem úgy tűnik, mintha az ősz egy egyedi káoszt hozna magával, amit elég nehéz navigálni.
Múlt hónapban, egy hajón töltöttem egy hetet amerikai rokonokkal, akiket nagyon ritkán látok. Amíg ott voltam, a legtöbb időmet a hajó vezetésével töltöttem. Ezelőtt, alig voltam hajón, nemhogy bármi fogalmam lett volna arról, hogyan kell vezetni. Sőt, ha valaki az út előtt megkérdezte volna, hogy szeretnék-e vezetni, az lett volna rá a válaszom, hogy "biztos, hogy nem!"
De ott voltam, minden nap. Olyat tettem, amit eddig még soha, ráadásul magabiztossággal és könnyedséggel.
A nagybátyám, aki mind az életben, mind a vízen tapasztaltabb nálam, engedte, hogy ráérezzek a hajóra, minimális beleszólással. Az ő megnyugtató személyisége kísért, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, mit csinálok.
Ahogy később kiderült, ő az út nagy részét belső pánikban töltötte, ami szintén teljesen érthető, hiszen 13 ember életéért nem könnyű felelősséget vállalni.
De valahogyan, én főként nyugodt voltam. Lehet, hogy pont a tapasztalatlanságom miatt. Nem tudtam, mi baj történhet, és ezért úgy éreztem, nincs min aggódni. Nem tudtam, mik a veszélyek és mire kell odafigyelni, csak abban bíztam, ha valami rosszat csinálok, átveszik tőlem az irányítást.
Többször is kérdeztem nagybátyámat: “Jól csinálom?” “Változtassak?” “MInden oké?” És ő mindig nyugalommal és szeretettel bíztatott, így én is magabiztosan és békésen folytattam.
Később, azon töprengtem, miért volt olyan könnyű olyat csinálni, ami egy másik szituációban halálra ijesztett volna. Rájöttem, hogy azért voltam képes erre, mert volt, aki bízott bennem. Úgy éreztem, akkor is, ha nem tudom mit csinálok, az, hogy van mellettem valaki, aki tudja és megbízott bennem annyira, hogy megengedje, hogy átvegyem az irányítást, ezért voltam rá képes.
Most egy újabb, még ijesztőbb helyzet előtt állok. Az életem teljesen meg fog változni, és sokkal kevesebb magabiztosságot érzek, mint a hajóvezetés alatt. Nem érzem magam képesnek.
Viszont azzal, ahogy ezt leírom neked, rájövök, hogy mindig is van mellettem valami/valaki. Valami olyan, ami mindent tud, hisz bennem, és támogat a nehéz helyzetekben is. Lehet ezt a valamit Istennek, Szeretetnek, Léleknek, Univerzumnak, vagy bárminek hívni,
Épp úgy, ahogy a nagybácsim a hajón, most is van valaki mellettem, aki nyugodtan és békésen áll készen arra, hogy átvegye az irányítást, ha nekem nem megy.
Bár sokkal nehezebb megbízni egy láthatatlan valamiben, mint egy emberben, mégis gyakorolni fogom. Emlékeztetem magam mindarra, amit eddig megtettem annak ellenére, hogy úgy éreztem, nem fog menni.
Bátor leszek, és bízni fogok abban, hogy rendben leszek. Akkor is, ha fogalmam sincs mit csinálok. És lehet, hogy ugyanúgy, mint a hajón, az, hogy nem tudom a veszélyeket, békességgel is eltölthetne félelem helyett.
Szóval, akármilyen erősek az élet hullámai most, mindig van egy erő ami kísér minket előre, és engedi, hogy nyugodtan vezessük életünk hajóját. Ha relaxálunk és belenyugszunk abba, hogy van, aki nálunk jobban tudja és átveszi az irányítást ha kell, akkor minden rendben lesz.
Ebben a hónapban, én ezt fogom gyakorolni. Remélem velem tartasz!
Szeretlek.
Comments